Népies nevei: bokrétafa, lógesztenye, közönséges vadgesztenye
Hazánk egyik közkedvelt díszfája. Megtalálható utak mentén, parkokban, temetőkben.
Hatóanyagai: eszcin, eszkulin, kvercetin és kempferol glikozidok
Hatásai: Magjának hatóanyagai erősítik az érfalakat, lassítják a véralvadást, ezáltal csökkentik a trombózis kialakulásának esélyét, éppen ezért gyakran alkalmazzák visszérbántalmak, lábszárfekély és vérkeringési zavarok esetén. Lábvizesedésre, visszerekre, aranyeres csomókra ajánlott. Elősegíti a sejtek oxigénellátását és javítja az anyagcserét. Gyulladásgátló, csökkenti a duzzadást gátolja a folyadék szövetközi felszaporodását
A Kis-Ázsiában őshonos vadgesztenye 15-30 m magas fa. Összetett levelei 5-7 cm hosszú, végükön hegyes és csipkézett szélű tojásdad alakú levélkékből állnak. Ötszirmú virágai pirosas- vagy sárgásfehér színűek. Tüskés, húsos toktermésében találjuk nagy magját, a gesztenyét. A vadgesztenye felálló bugavirágzata kellemes illatot áraszt. A magot, azaz a gesztenyét hasznosítják, amelyet szeptember-októberben gyűjtenek be a tüskés burok nélkül. A vadgesztenyét friss vagy feldolgozott (vadgesztenye-tinktúra) állapotban használják fel. A kérget is hasznosítják, amelyet tavasszal fejtenek le az ágakról, elsősorban azért, hogy iparilag kivonják belőle a gyógyszerként hasznosítható eszkulint. A mag és a kéreg egyaránt fogyasztható forrázat (filteres tasak), por vagy száraz, illetve oldódó kivonat formájában egyéb, érvédő hatású gyógynövényekkel együtt. A vadgesztenye izolált hatóanyagaiból (eszcin, eszkulin és származékaik) kenőcsöt, krémet és gélt is készítenek.
Mivel a vadgesztenye magja és kérge különféle hatóanyagokat tartalmaz, kiegészítő kezelésként egyaránt hatásos vénás keringési elégtelenség és hajszálérgyengeség esetén. Az újabb kutatások igazolták az eszcin - a magból kivont érszűkítő - gyulladásgátló és a vénák tónusát fokozó hatását. A kéregben lévő eszkulin csökkenti a hajszálerek áteresztőképességét és növeli ellenállásukat. A vadgesztenye az aranyér, a vénás és hajszálér-keringési elégtelenség kezelésére ajánlott egyéb érerősítő növényekkel együtt, mint pl. az őszi csodamogyoró, a kanadai aranygyökér és a szilvalevelű bangita.
A vadgesztenye magja tartalmaz eszcint (szaponint), amelynek érszűkítő, ödémaellenes és gyulladásgátló hatása van. A fa kérgének fő hatóanyaga az eszkulin nevű kumarin-glikozid, továbbá rokon vegyülete, a fraxin és aglikonjai, az eszkuletin és szokoletin.
A vadgesztenye, bár hagyományosan lázcsillapítóként, valamint meghülés ellen háziszerként használták, Európában újabban a reneszánszát éli. Ennek talán az a magyarázata, hogy a virágja, a levele, a termése magja és a fa kérge egyaránt gyógyhatású anyagokat tartalmaz. Általában a forrázatukat, teájukat szokták orvosságként használni. A vadgesztenyevirágnak összehúzó, gyomor- és bélgörcsoldó, trombózizt megelőző hatása van. A levélből készült teát háziszerként belsőleg bélhurut, valamint belső vérzések ellen, külsőleg pattanásos arcbőr lemosására használják. A vadgesztenye magjának az érrendszert erősítő, a véralvadást gátló hatása van. Visszérgyulladás, lábszárfekély kezelésére használják.
A kecske és a disznó kifejezetten kedveli a vadgesztenye keserű ízét. A vadgesztenye latin neve, hippocastanum, jelentése "lógesztenye", mivel a törökök a kehes lovat vadgesztenyével gyógyították. A Kis-Ázsiából származó fa a XVIII. században került Európába, ahol ma számos sétány, park és kert dísze. A mag kivonatából készült fürdőolaj segít megőrizni a bőr rugalmasságát: kérgéből sárga festéket nyernek.
A magból finom textílárukhoz használható mosószert lehet házilag előállítani.
A fa kérgének hatóanyagai fényvédő kenőcsök, napolajok alkotórészei.
Sok herbalista vallja és jósolja, hogy amint a baby-boom gyermekei középkorúak lesznek, a vadgesztenye ismét népszerűvé válik az Egyesült Államokban.
