Vörös bortermő szőlő
A C- vagy E-vitamin antioxidáns tulajdonságát többszörösen felülmúló szőlőmagkivonat szívbarát és rákellenes tulajdonságai miatt vált közismertté, de egyéb, sokféle jótékony hatása révén az egészség megőrzésében Is szerepet játszik.
Hatóanyagai: A vörös bortermő szőlő polifenolokat (klorogénsavat és származékait), flavonoidokat (kvercetin és kempferol) és cseranyagokat tartalmaz. Az antocián vegyületek a száraz levél mintegy 0,3 %-át teszik ki. A levélben vannak még szerves savak, cukrok és C-vitamin is.
Hatásai: A gyümölcsben többfajta polifenol tálható, melyek gyulladásgátló hatásúak és fokozzák a szervezet ellenálló erejét, emellett antioxidáns aktivitással is rendelkezik, így kedvez a rák megelőzésének.
A polifenolok segítenek még a vérnyomás és vércukorszint szabályzásában, valamint rugalmasan tartják a véredényeket. A piros szőlőben található összetevők jótékony, védőhatást gyakorolnak a vénákra és segítik a vérkeringést. Ezen oknál fogva használják a piros szőlőt tradicionálisan a vérkeringés javítására, illetve a seprűvénák gyógyítására. A szőlő egyik alkotóeleme a quercetin nevű flavonoid, amely antioxidáns, gyulladáscsökkentő hatásáról ismert. A quercetin szerepet játszik a rosszindulatú daganatok kialakulásának megelőzésében, csökkenti a koleszterinszintet és a vérnyomást. Védi érrendszerünket a káros lerakódásoktól és ennek következményétől, vagyis az erek beszűkülésétől, az infarktustól és az agyvérzéstől. Alkalmas kötőszöveti betegségek kezelésére, mivel védi és erősíti a bőrben lévő kollagént.
A vörös bortermő szőlő termesztett szőlőfajta, amelynek a levele ősszel részben vagy egészen vörös. (Ezt a fajtát nevezik festőszőlőnek). Felkúszó, fásodó szárú (rajta ágkacsok) növény (lián), amelynek levelei tenyeres erezetűek. Illatos virágzata májustól júniusig jelenik meg. Bogyótermésében 4 mag van, a kemény maghéj alatt a magbelső zsirosolajat és fehérjét tartalmaz. A vörös bortermő szőlő kedveli az agyagos vagy sziliciumban gazdag talajt. A leveleket hasznosítják, amelyek antocianinokban gazdagok és a növény színéért, valamint a vérkeringésre gyakorolt hatásáért felelősek. A leveleket szüret után, ősszel gyűjtik be, amikor színük vörös lesz. Hatóanyagtartalmuk ekkor a legmagasabb. A leveleket hűvös helyen, szabad levegőn, árnyékos helyen szárítják. Forrázatként és por formájában, tinktúra vagy kivonat készítésére használják.
Állatokon végzett kísérleteknél beigazolódott a vörös bortermő szőlő hajszálereket védő hatása. Az erek áteresztőképességének csökkenése a kollagénnek köszönhető. Az embergyógyászatban a vörös bortermő szőlőben lévő anticianinoknak a vénás keringési elégtelenségre való jótékony hatását több tanulmány is bizonyította. Belsőleg a vörös bortermő szőlő levelét a vénás keringési elégtelenség (dagadt lábak), az aranyér, a hajszálerek törékenysége (véraláfutás, pontszerű bőrvérzés) tüneteinek kezelésére alkalmazzák. Néha hasmenés ellen is használják.
A vörös bortermő szőlő polifenoljainak a hajszálerek áteresztőképességére gyakorolt hatását tanulmányozták azok a munkák, amelyek bebizonyították, hogy a hatóanyag fokozza az erek ellenálló képességét (P-vitamin-hatás). Ugyancsak nyilvánvalóvá vált, hogy figyelembe kell venni a begyűjtés idejét, körülményeit, mivel hatóanyag tartalma ettől függően lesz optimális. A kielégítő gyógyhatás eléréséhez a vörös bortermő szőlő kivonatainak bizonyos mennyiségi és minőségi követelményeknek kell megfelelniük.
