A nyirokrendszer szervezetünk második keringési rendszere. A nyirokerekben áramlik a vérből származó nyirok, a nyirokrendszerből származnak a védekezés sejtjei, az immunsejtek. A nyirokrendszer az egész testre kiterjedő érrendszer, részt vesz a vérkeringés és az immunrendszer munkájában. A nyirokrendszer leggyakoribb zavara az ödéma, a felgyülemlett szövetközti folyadék okán.
A nyirokerek is rendelkeznek kapillárisokkal, mint a vérerek. A nyirokkapillárisok a szövetekből indulnak ki. A vérből a hajszálerek falán át a szövetekbe jutó folyadék egy tizedét ezek veszik fel. Napi három liter nyirok szivárog a nyirokkapillárisokba, melyek felveszik a szövet közti folyadékot és visszajuttatják a vérbe.
Szervezetünkbe mindennap fertőző organizmusok tömege lép be. Ezeknek a „csíráknak” a felismerése, bekebelezése és elpusztítása az immunrendszer feladata. Természetes védekezőképességünk segít megvédeni a szervezetünket a vírusoktól, a baktériumoktól, az általuk termelt mérgektől és a rákos sejtek egy részétől. Az immunrendszer a fenyegetés természetétől függően sokféleképpen reagálhat. Az immunvédelem fő alkotórészei a nyirokrendszer és a specializálódott fehérvérsejtek.
A vérkeringéssel szoros kapcsolatban álló nyirokrendszer az egész testre kiterjedő érrendszer.
A nyirokerek limfát- a vérből a test szöveteibe préselődő vizes folyadékot szállítanak. A nyirok legnagyobb része visszajut a vérbe a kapillárisok falán keresztül, a többi azonban a nyirokerekbe kerül. A limfát az izmok összehúzódásai keringetik, és az erekben található billentyűk akadályozzák meg a visszafolyását. A nyirokcsomók kiszűrik a nyirokban található káros mikroorganizmusokat. A megszűrt nyirok a vezetékeken keresztül kerül vissza a vérbe, a szervezet folyadékegyensúlyának fenntartása érdekében.
A nyirok szűrésének feladatát ellátó nyirokcsomók csoportosan fordulnak elő a lágyék, a nyak, a hónalj és a térdhajlat területén. Hálóhoz hasonlatos szövetrendszer tölti ki őket, amely limfocitákkal teli üregeket tartalmaz. Miközben a limfa lassan átszűrődik az üregeken, a fehérvérsejtek elfogják, bekebelezik és elpusztítják a sejthulladékot, a kórokozó mikroorganizmusokat és a daganatos sejteket. A test egy részének fertőződése esetén a közeli nyirokcsomók megduzzadnak, érzékennyé válnak, mert próbálják megakadályozni a fertőzés terjedését. Előfordul, hogy még szabad szemmel is láthatjuk őket.
Amikor a fertőző mikroba a sérült bőrön vagy más szöveten keresztül bejut a testbe, az immunrendszer gyulladással reagál. A sérült szövet olyan kémiai anyagokat bocsát ki, amelyek a helyszínre vonzzák a falósejteket, a gyulladás ellen harcoló fehérvérsejteket.
Ezek a vegyületek a sérülés közelében haladó vérereket is kitágítják, így fokozzák a véráramlást, és porózusabbá teszik az érfalat. Ezek a reakciók még több fagocitát csalnak a helyszínre, és megkönnyítik átjutásukat az érfalon. A fagociták körbeveszik, bekebelezik és elpusztítják a betolakodókat. A gyulladásos válasz azonnal látható tünetekkel jár a fertőzés helyén: kivörösödéssel, fájdalommal, hőtermeléssel és izzadással.
A vérben a fehérvérsejtek öt nagy típusa található: neutrofil, bazofil és eozinofol granulociták, limfociták és monociták. A fagocitának (falósejtnek) nevezett sejtek közé tartozó neutrofil sejtek a véráram fölött őrködnek az idegen testek bekebelezésével. Az ugyancsak a fagociták közé tartozó monociták a szövetekben látnak el hasonló, tisztító funkciót. A bazofil sejtek gyulladásos választ kiváltó kémiai anyagokat bocsátanak ki. Az eozinofil sejtek az allergiás reakciókban játszanak szerepet. A limfociták speciális fertőző organizmusokat támadnak meg, például vírusokat; képesek rákapcsolódni a daganatos sejtekre, és elpusztítani azokat.
FEHÉRVÉRSEJTEK
A fehérvérsejtek öt típusa (monocita, limfocita, neutrofil, bazofil, eozinofil) mind fontos szerepet játszik a test immunműködésében. Megvédenek minket a baktériumoktól és az általuk termelt méreganyagoktól csakúgy, mint a vírusoktól és a ráktól.
Limfóma
Előfordul, hogy a limfociták, amelyek védenek bennünket a ráktól, maguk válnak daganatossá, és burjánzásba kezdenek. Ennek a – limfómának nevezett- ráknak két fajtáját különböztetjük meg: a Hodgkin- és anon-Hodgkin-kórt. A limfóma egyetlen nyirokcsomóban kezdődik, de a többi nyirokcsomóra és más szövetekre is átterjedhet . Tünetei között szerepel a duzzadt nyirokcsomó, a láz és a testsúlycsökkenés.
Az antitestest a szervezetet megtámadó baktériumokat és mérgeket veszi célba. Amikor a baktériumok a testbe kerülnek, fagocitáknak nevezett sejtek burkolják őket körül, és szállítják a B-limfocitákhoz. A B-sejtek egy részének olyan a szerkezete, hogy rá tud kapcsolódni a bakteriális antigénekre ( a baktériumok felszínén található fehérjékre). Ezek a komplementer B-sejtek ezután sokszorozódással kétféle sejtet állítanak elő: plazmasejteket és B-memóriasejteket. A plazmasejtek antitesteket bocsátanak ki, amelyek a baktériumok antigénjeihez kapcsolódnak, bevonják a kórokozók felszínét, így azok nem tudnak rendesen működni. Az antitestek vonzzák a fagocitákat, amelyek bekebelezik a legyengített baktériumokat, és enzimeket termelnek a lebontásukra. A B-memóriasejtek a baktérium antigénjeinek a megjegyzésére vannak programozva, hogy a szervezet később felismerje a baktériumokat.
E. COLI BAKTÉRIUM
Ha kártékony mikroorganizmus, például E. coli baktérium kerül a testbe, működésbe lép az ellenanyagos immunválasz.
ELSŐ FÁZIS
A baktériumok belépnek a testbe. Egy részüket bekebelezik a fagociták, és kapcsolatba hozzák a bakteriális antigéneket azokkal a B-sejtekkel, amelyek rájuk tudnak kapcsolódni.
MÁSODIK FÁZIS
A megfelelő B-sejt osztódással plazmasejteket állít elő. A plazmasejtek antitesteket termelnek, a memóriasejtek pedig megőrzőnek.
HARMADIK FÁZIS
Az antitestek rákapcsolódnak a bakteriális antigénekre, legyengítik a baktériumot, és további falósejteket vonzzanak a baktériumok elpusztítására.
B-memóriasejt Az ugyanazon baktériummal történő másodszori találkozás során aktiválódik, és plazmasejteket állít elő.
A sejtes immunválasz vírusokat, parazitákat és rákos sejteket vesz célba, és a T-limfociták működésén alapul. Az idegen antigén (fehérje) felismerése után a T- sejtek osztódni kezdenek, és harcba szállnak a fertőzött vagy rákos sejtekkel, amelyeket fagociták kebeleznek be. A fagociták kapcsolatba hozzák a betolakodó antigéneket a T- sejtekkel, amelyek egy része képes hozzákapcsolódni ezekhez az antigénekhez. Az illeszkedő T-sejtek osztódással különböző típusú sejteket hoznak létre, így a gyilkos T- sejteket és a T- memóriasejteket, amelyek elraktározódnak, hogy a jövőben is megvédhessék a testet a szóban forgó kórokozóktól. A gyilkos T- sejtek rákapcsolódnak a felismert antigént hordozó, fertőzött sejtre, és kibocsátják mérgező fehérjéjüket, amely elpusztítja a sejtet.
INFLUENZAVÍRUS
A víruson lévő fehérjék teszik lehetővé, hogy a vírus hozákapcsolódjon a légutak falát bérlő sejtekhez, és megfertőzze azokat.
HIV és AIDS
Amikor a HIV-vírus (Human Immuno deficiency Virus) belép a véráramba, megfertőz bizonyos T- sejteket, s gyors osztódásba kezd ezeken a sejteken belül. Amelyeket elpusztít.
Ha a fertőzést nem kezelik, végül szerzett immunhiányos tünetcsoporthoz (AIDS-hez) vezethet, amely fokozottan fogékonnyá teszi a beteget a fertőzésekre és a rákos megbetegedésekre.
Az allergia eltúlzott immunválasz valamilyen, rendes körülmények között ártalmatlan, allergénnek nevezett anyagra. A gyakori allergének közé tartoznak a virágpollenek , a házi poratkák, az állati szőr- vagy bőrrészecskék (korpa) és a dió-és mogyorófélékben található fehérjék. Első találkozáskor az immunrendszer érzékennyé válik az adott allergénnel szemben. A bőrben, az orrjárat nyálkahártyájában és más szövetekben található hízósejtek aktiválódnak, és hisztamin nevű kémiai anyagot bocsátanak ki, amely gyulladásos immunválaszt idéz elő: irritálja a szöveteket, és olyan tüneteket vált ki, mint a bőrkiütés és a légzési problémák. Az allergiás reakció súlyossága egyénenként eltérő.
POLLEN
Egyre több ember allergiás a pollenszemekre, és szenved miattuk légúti bántalmakban. A levegőben lévő pollen mennyisége évszakonként változik, ezért az érintettek állapota az év egy bizonyos időszakában súlyosbodik.
PORATKA
Ez az atka a házi porban található elhalt, emberi bőrpikkelyekkel táplálkozik. Sok ember allergiás a porban lévő elpusztult testrészeikre és ürülékükre.
ÉRINTKEZÉS
Amikor a test ismételten ki van téve valamely allergiát kiváltó anyagnak, az allergén ellen korábban termelődött antitestek a hisztamint tartalmazó hízósejtek felszínéhez kapcsolódnak.
VÁLASZREAKCIÓ
Az allergének az antitestekhez kötődnek, és összekapcsolják őket, amivel arra kényszerítik a sejteket, hogy kiengedje a benne lévő hisztamint, s ez idézi elő a tüneteket.
Az allergia térhódítása
Az allergiás megbetegedések-például az asztma és a szénanátha-számának világszerte megfigyelhető növekedéséért a környezeti tényezőket okolják, többek között a közúti közlekedésből származó levegőszennyezettséget. A későbbi életre védettséget jelentő, gyermekkori fertőzések hiányát szintén felelősnek tartják az allergiás megbetegedések elszaporodásáért. A kutatások szerint az elmúlt évtizedben megdöbbentő mértékben nőtt azoknak a száma, akik allergia miatt kerültek kórházba.
Immunizálás alkalmazható azokban az esetekben, amikor valamilyen súlyos betegség kitörését kell megakadályozni, vagy a különösen fogékony embereket szeretnénk megvédeni a fertőzéstől. Az immunizálás lehet aktív, illetve passzív. 
Az aktív immunizálás mesterségesen idézi elő a betegséget „ megjegyzését” még azelőtt, hogy elkapnánk. Ilyenkor az oltóanyag ártalmatlan antigéneket tartalmaz, amelyek nagyin hasonlítanak a betolakodó mikroorganizmusokra (rendszerint a kórokozó elpusztult vagy legyengített formája). Ez arra ösztönzi az immunrendszert, hogy antitesteket, illetve B- memóriasejteket hozzon létre a kórokozó antigénjeivel szemben. Az oltás formájában megkapott immunitás évekig védhet. A passzív immunizálás ezzel szemben azonnali, rövid életű védettséget eredményez. Ehhez akkor folyamodnak, ha aktív immunizálásra nincs lehetőség, vagy ha a gyors védekezés életbevágó. Ilyenkor a betegséggel már korábban megküzdött, s így ellene immunitást szerzett embertől vagy állattól származó vérkivonatot használnak. Az antiszérumban található, több héten át életképes antianyagok azonnal fellépnek a kórokozók ellen, ha jelen van a szervezetben.
Védőoltás
Az alábbi karikatúra Edward Janner (1749-1823) angol orvost ábrázolja oltás beadása közben.
Janner megfigyelte, hogy a tehénhimlőn (enyhe betegség) átesett fejőlányok védetté váltak a fekete himlővel (halálos) szemben. Kifejlesztette az első hatékony védőoltást. Gennyt kapart ki egy tehénhimlős lány kiütéséből, és bejutatta azt egy fiú karján ejtett vágásba. Hat héttel később himlőgennyet jutatott a fiú karjába, mire a fiún a tehénhimlő tünetei jelentkeztek. Janner a himlő oltóanyag nevéből (vacca latinul tehén) vakcinálisnak nevezte el módszerét.
AKTÍV IMMUNIZÁLÁS
Rendszerint injekció útján a szervezetbe jutatott védőoltás, amely serkenti az antitestek képződését. Az immunrendszer megtanul emlékezni, s abban az esetben, ha a kórokozó újra támad, képes fellépni ellene.
PASSZÍV IMMUNIZÁLÁS
A már védettséget élvező ember vagy állati szervezetből nyert antitestek bejuttatása a testbe.
Az antitestek a kórokozókkal való találkozáskor elpusztítják azokat, és rövid idejű védelmet nyújtanak.
