Az bizonyos, hogy egy szerv vagy szövet, ha ép és egészséges, teljesen el tudja látni a feladatait, de ehhez biztosítani kell számára a megfelelő tápanyagforrásokat, amiből energiát tud meríteni a munkájához.
Egyetlen állat sem szenved a duzzadt lábaktól vagy visszértől. Az az emberiség előjoga és különösen a nőké. A nők gyermekáldásra teremtett kötőszövete, zsírsejtjei és vénái szerkezetileg mást mutatnak, mint a férfiak. A gyengébb kötőszövet miatt szinte minden nőt érint a narancsbőr jelenség és sokkal többen esnek áldozatul a vénás elégtelenség tüneteinek. Ezek a tünetek pedig nem a csábító lábak mellett szólnak. A mozgáshiány és nem megfelelő táplálkozás, a helytelen életmódvezetés azaz az egyensúly hiánya, csak idő kérdése a genetikai tényezők mellett, hogy mikor érezzük úgy a csábító, egészséges és feszes lábak már a múlté. 
A vérnek súlya van, és ugyanígy súlya van az ereknek a comb nagy vénáiban, aminek gravitációs ereje hajlamos arra, hogy leessen.
A vénák tónusa és a nyomás, a lábikrák izomzatából és a lábfejből jön eredendően, a mellkas inspirációjának segítségével, annak érdekében, hogy az áramlás ne fordítva történjen a vénás szelepek megakadályozzák az irányváltást.
A nők teljesen más helyzetben vannak, mint a férfiak. Mindez anatómiai okokra vezethető vissza. A női méh csak nagyon gazdag vénás hálózat által tud csatlakozni a combhoz. A vénás oszlopok véráramlásának változása a terhesség első jelei is lehetnek, jelezheti a menzesz kezdetét, olykor pedig a vénás áramlás néha elkerülhetetlenül fordítva történik, mint kellene.
A természet így akarta.
Mivel a visszér a hajszálér, a narancsbőr, a zsírpárnák, a lábak vizesedése esztétikailag rombolják ezt a női szimbólumot, ezért a nők ugyan érintettebbek a vénás elégtelenség tüneteit illetően, de hamarabb is lépnek az ellen, hogy csábító lábaik csúfítót eltávolítsák. Ugyanakkor még mindig sokan gondolják úgy, hogy a láb kezdeti betegségeit jelentéktelen tünetként kell kezelni. Igaz, hogy nem rövid az az idő, amíg egy vérkeringési zavar komolyabb és láthatóbb tüneteket produkál, de ha már látható és konkrétan érezhető a problémával párosuló fájdalom, sokkal nehezebb kezelni, mint megelőzni.
A történet nagyon hosszú.
A változások a véráramlás mennyiségénél és sebességének lelassulásakor következnek be először, de ezek csak olyanok, mint a „láthatatlan forgalom”, és ebben a stádiumban még nehéz megkülönböztetni szabad szemmel a hajszálereket a hajszálerek vénás szakaszától. Pedig ezek már nagyon veszélyesek, mert ezen a szinten történik a tápanyagcsere a vér és a szövetek esetében.
A lábak és a combok területein valami furcsát veszünk észre, ami első pillantásra szinte hihetetlennek tűnik: nem a bőr az elsődleges, mely szenved, és tüneteket produkál a vérkeringési zavartól, hanem a teljes láb izomzata, és a láb valamint a comb teljes zsírszövete is károsult. Létrejönnek az izomzat rendellenességek, a zsírszövetben és a testfelszínen pedig megmutatkoznak a táplálkozási zavarok első jelei.
Más szóval érvényben van a „szendvics” vagy a „pizza„ a jobb? koncepciója, mely azt jelenti, hogy először jön a bőr és aztán rögtön az ami alatta van, vagyis a zsír,és az utolsó izom ami a legmélyebben fekszik, olyan mint egy szelet szalámi. A láb és az egész alsó végtag egészen a mély bugyrokból a felső hámrétegig érintve van a „romlás” szempontjából. Vagyis a romlás először a szalámival, vagyis a legmélyebb izomréteggel kezdődik, és úgy halad felfelé, amíg el nem éri a bőr legfelső felületét.
Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy ha valaki rájön arra, hogy lábán a bőr már nem sima és nem bársonyos, nem egységes, hanem apró mélyedések és hullámok váltják egymást a felületén, akkor bizony már késő. Évek teltek el azóta, hogy a „keringési vihar” az első riasztó jelzéseit leadta.
Csak az egyensúlyra kell törekedni, és most nem az egyensúlyozásra gondoltam.
A magas sarkú lábbeli viselete legyen alkalomszerű, amikor otthon vagyunk váltsunk kényelmes lábbelire, ha tehetjük járjunk sokat mezítláb. Ha rendszeresen nem megfelelő a lábbelink, akkor az rontja tartásunkat, mert a test kompenzál, izmainkat és gerincünket megfeszíti. A magas sarkúban a lábujjakra rakjuk a terheket, a nagylábujj befelé hajlik és meggörbül, gyakran alakul ki bütyök. A szép lábbeli a térdeket és a gerincet is megterheli és jönnek az ízületi problémák.
A csábító lábak kiemelésére szolgáló magas sarkút nem kell elfelejteni, de egyensúlyt kell teremteni és legalább annyit kell mezítláb és kényelmes lapos cipőben járnunk, mint kedvencünkben. A jól megtervezett cipő láb- és hátpanaszok megelőzője lehet, de ha már valamilyen károsodás alakult ki, az egészséges cipő kevés.
