A természetgyógyászatban a test sav-bázis egyensúlyának megteremtése jelenti mindenfajta kezelés alapját, amely nélkül hatástalan maradna minden további kezelés. A cellulitisz jelensége jól mutatja, hogy a sav-bázis egyensúly felborult. A cellulitisz mindig nyirokpangási probléma, de gyökere az elsavasodás.
A sav-bázis egyensúly azt jelenti, hogy minden egyes szervnek és testfolyadéknak van egy számtartománya, egy sav-bázis száma, amit pH értéknek hívnak. A szerv vagy testfolyadék ebben a tartományban maradva tudja feladatait maradéktalanul ellátni.
Ha szervezet egyensúlya kibillen, akkor ezek a számok elkezdenek tekeredni, mint egy meghibásodott kijelző. Ha több a sav a szervezetben, mint amit ki tud vezetni a test, akkor elkezdődik a felesleges savak raktározása. Ez annak érdekében történik, hogy a szervek és testfolyadékok pH értéke a meghatározott tartományban maradjon és a test a szervezet egészségét minél tovább fenntartsa.
Először a szövetekbe és a zsírsejtekbe tárolja le a szervezet a felesleges savakat. Ennek jól látható eredménye a cellulitisz. A nők kötőszövete eltérő szerkezetű a férfiak kötőszövetétől, ennek fő oka a gyemekáldásra való felkészülés. A savraktárak minden kötőszövetet érintenek a szervekét is, ezek nem láthatók, érezhető jeleket ugyan küld a test, hogy megtelt, de ezekre nem szoktunk odafigyelni, mint, hogy a cellulitiszt is csak esztétikai problémaként éljük meg.
A cellulitisz jelensége a gyengébb kötőszöveti szerkezet miatt a nők osztályrésze és nem megfelelő kezelése könnyen okoz betegségeket. A savraktárak akkor tudnak kiürülni, ha a test muníciót kap (lúgosító bázisokat). A raktározott savak pedig, hogy kinél, hol és mikor okoznak betegségeket azt genetikai hátterünk fogja meghatározni. Mindig a leggyengébb vele született ponton fogunk megbetegedni.
Persze a folyamat hosszú, sokszor évtizedekig tart, de ez is egyénenként változó. Azt se felejtsük el, hogy a test tünetekkel jelzi, ha az egyensúly kibillent (több alvást igénylünk, nehezebben ébredünk, lassul a mozgás és a koncentráció…). A cellulitisz is egy jel.
Sok a sav és méreganyag, pang a nyirok, ez a cellulitisz. Vegyük komolyan a test jelzéseit. Az elsavasodott szervezet nem lehet egészséges, minél nagyobb a savak okozta megterhelés, annál súlyosabb a betegség.
Tudatosítsuk magunkban: a sav-bázis egyensúly eltolódása, ami manapság szinte már normálisnak számít, nemcsak az emberi sejteket pusztítja el, hanem az élet minden formáját.
Az anyagcsere-folyamatok következtében (mozgáshiány, túlzásba vitt mozgás, a rágás hiánya, a rendszeres étkezés hiánya) folyamatosan savak keletkeznek a testben, például húgysav, szénsav, tejsav, ecetsav, sőt sósav, amelyek még inkább felgyorsítják az elsavasodás kialakulásának folyamatát, így a sejtek pusztulását, amennyiben az egészséges vesék nem bontják le és választják ki őket.
Természetellenes táplálkozási szokásaink, az élvezeti cikkek fogyasztása, gyógyszerek és a tömegtermelés következtében gyakorlatilag mindig túl kevés bázis van a szervezetünkben, és legtöbbünk teste túlsavasodott. Ehhez társul a természetellenesen sok bosszúság, negatív gondolatok, önértékelési zavarok, a szeretet hiánya, idegesség, azaz a stressz, amelyek tovább növelik a savak mennyiségét. Amíg a test még ki tud vonni bázisokat a kötőszövetből, az erekből és a csontokból, így próbálja semlegesíteni a savfelesleget.
A környezeti mérgek és ártalmak, az erdők pusztulása talaj elsavasodására vezethető vissza, ami a savas esők nyomán következik be. Ugyanez a savas eső néhány év leforgása alatt úgy szétmar több száz éves dómokat, hogy a homlokzaton lévő alakoknak gyakran felismerhetetlenné válik az arcuk. Ha a sav még a követ is így kikezdi, elképzelhetjük, milyen nagy megterhelést jelent testünk számára a túlsavasodás.
A savak romboló hatásúak. Még a követ és a fémet is képesek szétroncsolni. Ha bent maradnak a testünkben, és nem semlegesítik őket bázisok, menthetetlenül a legkülönfélébb betegségekhez vezetnek.
A betegségek korántsem elkerülhetetlenek, mint azt a hunzák vagy korunk más hosszú életű népeinek példája is egyértelműen bizonyítja — az egészség az ember teljesen természetes állapota. Betegségeink csak évekig tartó hibás magatartásunknak köszönhetően alakulnak ki. Így a fogszuvasodásnak, ahogy számtalan más megbetegedésnek is, egyetlen oka van: a túlsavasodás. De a savak okozzák a reumát, a köszvényt, az ízületi gyulladást és a vesekövet is.
Ha tudatosítjuk magunkban azt, hogy egyik olyan élelmiszer sem tartalmaz savakat, amelyet a természet eredetileg táplálékul kínált nekünk, rájöhetünk arra, hogy az anyagcserénk nem rendezkedett be savak feldolgozására. Még a gyümölcsökben lévő savak is teljességgel leépülnek érési folyamatuk során. Mi azonban éretlenül szedjük le a gyümölcsöket, mert így könnyebb eladni őket, és ezzel ártunk magunknak.
Ráadásul minden embert számtalan, sajnos gyakran fel nem ismert méreg fenyegeti. Idetartoznak a rovarölő és a gyomirtó szerek maradványai, de a számtalan adalékanyag is, többek közt a tartósítószerek, színezékek stb., nem beszélve az ivó- és a fürdővíz klórozásáról. Ezek együttes hatása egy csomó, többnyire ismeretlen későbbi következménnyel jár.
A test mindent megtesz annak érdekében, hogy mentesítse magát a salakanyagoktól. A magasabb funkciót betöltő szerveket, mint az agy, a szem, a fül és a szív, csak a legszükségesebb esetben használja salakanyagraktárnak. Épp ezért nagyon komolyan kell venni azt, ha elhomályosul a látás vagy súlyos hallászavar lép fel. A gutaütés és a szívinfarktus már a túlsavasodasban szenvedő elsalakosodott test utolsó állomásait, sőt gyakran a végét jelentik.
A folyamat azzal kezdődik, hogy a test kénytelen leépíteni ékes ásványianyag-készleteit, mert semlegesítenie kell a savak áradatát. Ennek következtében „hulladéktárolókat” kell létrehoznia, egyiket a másik után, mert másképp nem tud kiválasztani ennyi savat. Pedig ez a folyamat nemcsak elkerülhető, de elsősorban bármikor visszafordítható. Egy-három éven belül a test újból megtisztul, a szeméttelepek eltűnnek, és az ásványi- anyag-raktárak megint színültig megtelnek. Szellemünk megint olyan tiszta lesz, amilyennek talán fiatalkorunkban éreztük, és újból érvényre jut majd az ember belső szépsége.
A női szervezet arra állt be, hogy a havi vérzés folyamán természetes úton válassza ki a felgyülemlő savakat. A köztes időben a vérben, a nyirokban, a szövetfolyadékban és méhlepényben raktározza el ezeket a savakat, amíg a mennyiségük meg nem halad egy bizonyos mértéket. Ha megteltek ezek a tárolók, semlegesíteni kell a savakat, és ehhez a testtől kell elvonni ásványi anyagokat, amennyiben azok nincsenek benne a táplálékban. A semlegesített savak most a csípőn, de elsősorban a combon és a felkaron raktározódnak el, ahol bármikor újra fel lehet oldani és ki lehet választani őket. Az ily módon elsalakosodott szövetek okozta látható végeredmény a közismert cellulitisz.
Mivel a Férfiak nem ismerik a havivérzést, a férfi szervezete nem „parkolja” le a felgyülemlő savakat, hanem az anyagcsere útján azonnal feldolgozza, hogy azután kiválaszthassa őket.
Ehhez lúgosító anyagok kellenek, amelyek vagy a táplálékból, vagy a test raktáraiból, jelen esetben elsősorban a fejbőrből származnak. A férfiaknak ezért hullik ki korán a hajuk, ami mindig az erős savterhelésre utal. A nőknek termékeny időszakuk folyamán alig kell hozzányúlniuk testük tartalékaihoz, ezért náluk csak kivételes esetben fordul elő kopaszodás.
Cellulitisz tehát csak akkor alakul ki, ha már megteltek a vérben, a nyirokban és a szövetfolyadékban lévő átmeneti „parkolók”. Ehhez társul az is, hogy sokan nagyon keveset iszunk, így túl kicsi a testünkben lévő folyadékmennyiség. Vagy eleget iszunk ugyan, de nem megfelelő italokat, tehát savképző, édesített leveket vagy limonádékat, és ezek további szükségtelen sav-terhelést rónak a testre. Olyan ez, mint amikor cukrot teszünk a kávénkba: Az első kanál könnyedén feloldódik és „lebeg” a folyadékban. A második kanál részben még feloldódik, a harmadik azonban üledékként feloldatlanul a csésze alján marad. Ugyanez a helyzet a testre ható savterhelés esetében: Amit a szervezet nem tud a testfolyadékban „lebegtetni”, azt valahol le kell parkolnia, és ezek a parkolópályán lévő anyagok részben
cellulitisz formájában jelennek meg.
Ha a már amúgy is fennálló savterheléshez újabb terhelés társul, mégpedig a sporttevékenység révén, rosszabbodik a cellulitisz. Az ennek következtében keletkező savakat a combban kell elraktározni. Ezért szoktak csodálkozni a fiatal női sportolók azon, hogy sporttevékenységüknek köszönhetően nemhogy visszafejlődne a cellulitisz, de még inkább erősödik. De amint felismerjük az összefüggést, lehetőségünk nyílik arra, hogy megfelelő ellenintézkedéseket foganatosítsunk, és hamarosan eltűnik a cellulitisz.
